Prológus
Valamikor 2011. szeles őszén
Ha azt mondják, úgyse tudod lefutni a sulikört, beletörődök, mert, kit áltatok, így van.De ha folyamatosan a füledbe rágják, úgy sem fognak esélyt adni neked, mert Te csak egy kislány vagy, egy kis Angliai megyéből, egy idő után bosszantó.Mindenkinek kijár az esély, sőt egy második is, csak ezzel a nagy pályás majmok nincsenek tisztában, vagy ha mégis, akkor meg csak nem törődnek vele.
A kezemben forgatva a saját kézzel becsomagolt cédét léptem be Anglia fővárosának egyik legforgalmasabb lemez kiadójába, nagy reményeket füzve ehez a naphoz, amikor összeszedve magam, és minden bátorságom elhatároztam, megpróbálom.Ismerve magam, kétszer is átgondoltam, hogy fogom átlépni a küszöböt, nem hagyva semmilyen esélyt sem rá, hogy még véletlenül a célegyenesben orradőljek.Elámulva, és elfeletkezve, hogy milyen neveletlen lánynak is nézek ki, tátott szájjal körbe forogtam.Kis bőr fotelok, egy aszisztens asztal, ahol egy negyvenes nő a telefonra tapadt, a falakon ezer és ezer lemez, ami mellett lefogadom, büszkén mentek el.
- Elnézést tartaná egy kicsit? - A hangra felkaptam fejem, és pördülve egyett, szembe találtam magam a recepciós hölgyel.Napsütette arcán úgy feszült a bőr, hogy azon gondolkoztam, valamivel hátul összecsatolta?Bátortalan léptekkel közeledtem, az egyre ijesztőbb nő felé, aki összekulcsolt kezekkel, és nyílegyenes hátgerincel követte járásomat.
- Mr. Greyt keresem.öhm...nincs időpontom, de nagyon szeretném, ha meghallgatna, csak egy számot... - hadartam bepánikolva.A nő a szám elé tette kezét, és az ujjait össze csukta, jelezve, fogjam be.Feladtam.Csak annyi kellett, hogy a nő egy kéz mozdulattal belém folytsa a szót, és én már fülem-farkam behúzom.Lehajtott fejjel sétálltam el a pulttól, csak egy hangos fiú csapatra kaptam fel a fejem, azt is azért, mert kis híjján belémfutottak.Még utánuk néztem, ahol az egyik szőke fiú bíztatóan rám mosolygott.Szomorú napomat talán ez az egy mosoly dobta fel, és tartotta bennem az erőt, mielőtt még összecsuklana a lábam alattam.Kibitorkáltam az épületből, egésszen az engem váró taxiig, aki még mielőtt neki vágam volna, bíztatóan rám mosolygott.
Nem sikerült...Talán majd egyszer...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése